Brighton élete

A múltkor sétálni vittük szokás szerint a kisasszonyt. Mivel éppen nem egy esős nap volt, mi csak kabátban voltunk, nem full eső álló kabátban. Persze Janka elaludt, az eső meg eleredt. Neki a szekeréhez van esőponyva, gyorsan fel is szereltük, de hogy mi ne ázzunk meg behúzódunk egy irodaház bejárata alá, hogy ott megvárjuk amíg csillapodik az idő.

Az emberek mentek ki és be kivel ebédidő volt. Egy fiatalember kinyitotta az ernyőjét és indult éppen ki az épületből. Meglátott minket és odajött, mondta, hogy itt az ernyője vigyük nyugodtan. Mondtuk, hogy köszönjük szépen, de nem kérjük, mert csak várunk egy kicsit míg csillapodik az eső, Minden rendben van, és menjen nyugodtan. Épp ezen hüledeztünk amikor a portás is kijött, hogy adjon e ernyőt nekünk vagy tud e segíteni. Megköszöntük neki is, majd hazafelé vettük az irányt. Ez, hogy a kisbabásokat így akarják segíteni még mindig furcsa.

Az, hogy idegenek dicsérik a gyereket már megszoktam. De ez az ernyős eset nagyon szép volt. Kicsin múlt, hogy a terhességi és kismama sírás nem tört ki rajtam. (Azt hittem, hogy csak a terhesség alatt lesz, de még nem múlt el)

Azt gondoltam, hogy két etetés és alvás között mennyi de mennyi időm lesz. Hát amint a bejegyzésekből is kitűnik, nem igazán így van ez.
Persze a minden napi séta az jár. Kivéve ha annyira zuhog, hogy az embernek az ágyból sincs kedve kikelni.

Ha süt a nap, illetve ha nem is süt a nap, de nem esik, akkor az már egy jó nap. Ha Janka több mint fél órát alszik a babakocsiban/ és vagy hordozókendőben, akkor meg már királyság.

Panaszra nincs okom, de nem igazán tudom élni a régi életem, persze tudtam, hogy így lesz. Ez most más. :-)))

Október 16-án egy különösen esős napon Londonban megnéztük Churchill háborús bunkerét.

A képen nem a bunker részlete látható, hanem a vele együtt megtekinthető kiállítás egy érdekes képe. Mind a kettő hatalmas élmény.

A bunker eredeti állapotában van meghagyva, minden megnézhető, és nem csak egy pár szobás kis szösszenet. A kiállításon nagyon sok interaktív dolog segít, hogy az évszámok, témák, és minden más könnyen emészthető, élvezhető, és ne unalmas legyen.

Ajándékbolt a szokásos relikviákkal. Egyetlen negatívum az, hogy nincs ruhatár, így zuhogó esőben érkezés utén az ember cipelheti magával a vizes cuccait, de ez a legkevesebb.

Itt Angliában ez nem úgy megy mint otthon. Az első és második terhességi teszt utáni első sokkban erről elolvastam amit csak lehetett. Itt nincs ezer ultrahang, ha nincs baj orvos nem is lát, csak a szülésznő, és a kismama gondozás sem úgy halad mint otthon. 

Amikor elmentem a háziorvoshoz, és mondtam neki, hogy terhes vagyok, gratulált és megnézte a vérnyomásomat. Utolsó menstruáció napjához képest számított egy dátumot, majd elmondta, hogy hova kell járjak terhesgondozásra. Az első 12 hétben semmi sem történik, illetve 9-10 hét körül van egy időpont a midwifehoz aki felveszi az adatokat és kap az ember időpontot a 12 heti uh-ra. Ha az az uh megvan onnantól kezdenek igazán törődni veled, hiszen előtte bármi megtörténhetik. 

Van még egy uh 20 hetesen, akkor vannak a genetikai vizsgálatok, és akkor derül ki, hogy mi a neme, ha érdekli a szülőket. Ezen kívül csak a midwife-al illetve a háziorvossal van találkozó. Szívhang hallgatása a babának 20 hét felett, várnyomás ellenőrzés és has méretének számolása. Ha valami probláma van akkor továbbküldenek, ha semmi akkor ennyi.

Annyi még a különbség, hogy szülési tervet lehet írni, illetve választhat az ember otthonszülés és kórház között. 30 hét fölött pedig szülés előkészítő tanfolyam van, ha valakit érdekel. Mindent egybevetve, ha az embernek kérdései vannak felteheti, de amúgy hagyják a természetes medrében folyni a terhességet ha alacsony a kockázati faktor benne. 

Szóval tudom, hogy nincsen nagy rajongó táborom, mégsem hagytam fel a blog írásával. Csupán volt egy nagy titkom:-))

Márciusban kiderült, hogy a mi kis brightoni életünkbe egy új családtag is szeretne tartozni. Az első három hónapban senki se tudta a titkot rajtunk kívül, aztán lassan beavattuk a családot. Ide egyszerűen csak nem mertem megírni. 

Janka november 5-én megszületett. A mellékelt képen a lába a magzatmáz miatt ilyen. Itt nem fürdetik meg a babát születés után. 

Nagyon sok történetem van, mert az elmúlt hónapokban sok dolog történt.

Szóval ezentúl kicsit másról fogok írni. A baba nem közszereplő mint mi, róla nem lesznek képek, de mivel része az életünknek és az elején minden csak körülötte forog, így róla (is) fog szólni mostmár ez a blog.

Aki ezentúl nem olvassa annak köszönöm az eddigi figyelmet, aki marad annak pedig azt köszönöm.

Sosem követtem a divatot. Aki ismer az tudja, hogy nem vagyok az a vásárlós, tipikus lány. Sose szerettem bolyongani az üzletekben. Lehet, hogy csak a pénztelenség miatt, vagy mert nem egy 90-60-90 ideális alakkal megáldott lány vagyok, de nekem a plázázás sose okozott nagy örömet.

A cipők az más, de jelenleg stoppon vagyok belőlük, amíg szét nem koptatom a jelenlegi Martenseimet:-))

Itt Brightonban mindenki azt vesz fel amit akar, és ha ki is nevetik az embert maximum a háta mögött teszik meg. Bármit fel lehet venni. Sőt, itt a lányok inkább télen hordanak nagyon rövid szoknyákat és nyáron a bélelt csizmákat.

Az megszokott, hogy legénybúcsúkon vagy csak úgy a felnőttek jelmezeket húznak magukra az utcán. Egész évben lehetsz Superman vagy tigris.

A képen újszülötteknek illetve kicsit nagyobbaknak való (0-3 hós illetve felfelé) tipegők láthatók jelmezes verzióban. A tök az meg is van vastagítva az egyszínű részénél, hogy jól kiálljon. Attól  hogy poénos ruhák, elég drágák, de mint mondtam, itt bármi lehetsz:-))

Írtam már, de most újra megteszem, nekem a gesztenyepüré hiányzik a legjobban. Tavaly karácsony előtt tudtam venni, konzerves 100% gesztenyét, amit pulykába lehetne tölteni, de én tortát próbáltam belőle csinálni. Akkor a fiúk nagyon kedvesen behabzsolták, de én éreztem, hogy ez nem az igazi. Ez csak olyanka.

Írtam már a lengyel boltról. Na, nemrég valaki kiírta a facebookon a brightoni magyarok csoportban, hogy lehet  kapni gesztenyepürét. Alig vártam a másnapot, hogy mehessek. Reméltem, hogy akad még nekem.

Persze aznap éppen szakad az eső, a tenger felől a tengervizet fújta a szél, de semmi sem tántorított el a célomtól. Sikerrel jártam. Persze már elfogyott amit vettem, de akkor is. Volt egy pár nap amikor "karácsony" volt megint.

Azért karácsony, mert kiskoromban valahogy mindíg karácsonykor volt otthon gesztenyepüré. Ez az egyik állandó emlékem a karácsonyról, és a magam jelenlegi kiscsaládjában is megtartottuk ezt a hagyományt. Apósomék, Anyósomék mindig nagyon sok féle és nagyon finom sütiket csináltak, így Gáborral megmaradt a karácsony esti kettesben töltött vacsoránk után a püré.:-)

Írtam már többször arról, hogy itt azért nem tud az ember mindent megvenni ami otthon nagyon egyszerű.

Persze ott a lengyelbolt, illetve vannak magyar boltok is, ahonnan lehet rendelni, de ez akkor sem olyan mint amikor régen az ember fogta magát szombat reggel...

...és kiment a piacra, vett egy sajtos-tejfölös lángost, forralt bort, vagy egy felest, és egy jó reggeli után a piacon is mindent meg lehetett venni a hétvégi nagy ebédekhez, vacsorákhoz.

Rászoktunk arra, hogy ha hazamegyünk, akkor egy-két itt nem olyan egyszerűen beszerezhető dolgot hozunk ki magunkkal.

Konkrétan hazafelé alig van ruha a bőröndben, mert az úgyis van otthon, csak ajándékok, és megrendelések. Visszafelé az ajándékok és a kintről hozott dolgok helyét átveszik a füstölt húsok, kolbász, tészta, méz, fűszerek. Minden aminek otthoni íze van, és egy ideig kitart.

Mivel ha valamiből egy darabom van vagy egy üvegem akkor sokáig várunk a megevésével, mert utána már nem lesz ugye. Nemrég kivettem a fagyasztóból az egyik adag füstölt húst. Ez lett belőle: füstölt nyúlja gerslivel és káposztával, ahogy Esztertől és Kissatól tanultuk. Csak a barátok hiányoztak a nagy adag fogyasztásánál. (mert ebből ugye nem lehet kisadagot főzni)

Semmi sem tökéletes...

Pénteken kezdődött meg az iskola. Illetve folyamatosan, lépcsősen kezdődik, de pénteken volt a nagy becsengetés. Reggel a buszról ez a kép fogadott:-))

Csak a szemét marad utánuk, aztán pár hónap és ismét itt vannak.

Ahogy megyek dolgozni egy park mellett megy el a busz minden reggel. Néha megszokott látvány, hogy travellerek érkeznek a városba. Az itteni "cigányok". Van róluk a tévében reality, dokumentum műsor is, és minden amit tudni kell. Ilyan sokan még sosem érkeztek egyszerre, ez volt a feltűnő.

Reggel 8kor arra lettem figyelmes, hogy egy 1-2 éves forma kisgyerek rohangál a lakókocsik között egyszál magában. Volt még mellette talán másik 1-2 gyerek, de szülőt azt nem láttam. Igazából mindig csak a kocsikat láttam, a lakókat sosem.

Jönnek, itt vannak pár napot, aztán mennek tovább. A tévéből tudom, hogy a lányoknak az a dolguk, hogy jó szülők legyenek, ezt tanulják. Nem nagyon járnak iskolába, mivel állandóan utaznak, és az úgysem kell. Ja, és nagy lagzikat tartanak. (Ennek van egy külön műsora is)

Július másodikán volt az utolsó hideg nap. Fényképezni akartunk a tengerparton és majdnem szétfagytunk közben. Másnap elkezdődött a nyár. Annyira, hogy lehet szandálba lenni, sőt a csíkja már meglátszik a lábamon.

Nem esik az eső, illetve ha igen, az is éjjel történik, hogy ne zavarja az embereket. A fű, a szép angol fű, már nem olyan méregzöld, sőt kezd eléggé megsárgulni. De legalább az ember nyugodtan leülhet rá. Az első melegebb héten még csak a parkok teltek meg, de mostmár a tengerpart is egyfolytában tele van.

A tiltó táblák ellenére sokan sütögetnek a parton, a gyerekek meg egész nap a vízben pancsolnak. Szóval igazi a nyár.

Ezen a héten még biztos.

Ma nagyon szép idő volt. Kisétáltunk Krisztivel a kikötőbe az ottani vasárnapi piacra, mert a magyar boltosok árultak kinnt. Mindenféle jó hazait, nápolyit, mustárt, tésztákat, savanyúságot, kolbászt és sokmindent még. Hazafelé a Pier felől egy nagy tömeget láttunk meg, és a szokásos rendőri irányítást.

Pucér biciklisek vonultak fel, tekertek át a város ezen részén. A képen éppen Birghton egyik fő ikonja a Pavilion előtt tekernek el.

Az idő nem volt annyira kegyes hozzájuk mint az elmúlt néhány napban. Igaz, hogy nem esett, de gatyaszaggató meleg sem volt. Érdekes színfoltja volt a mai napnak:-)

Írtam már egyszer arról, hogy mennyire gonoszak tudnak lenni a sirályok ha ételről van szó. Ez a kép szerintem kellőképpen dokumetálja, hogy mennyire éhesek (is) tudnak lenni.

És hangosak. Télen jó volt, mert nem zajongtak annyit, gondolom a sötét miatt. Amióta tovább van világos és persze kevesebb ideig elég sűrűn ébredünk arra, hogy hangoskodnak. Újra elgondolkodtam a füldugóval való alváson. De még bírom.

A képet reggel készítettem, szóval senki sem ette már azt ami a tányérban volt a sirályon kívül:-)) Persze néha az sem zavarja őket. Nem tudom ki fél jobban a másiktól, ők vagy mi?

Tavaly már az elején kinnt voltunk. Akkor sokkal rosszabb volt az idő. Mondjuk tegnap sem gondoltam volna, hogy ma ennyire fog sütni a nap, esőnek nyoma sincs, és sokan egy szál pólóban fognak szurkolni. Idén a befutót néztem meg, annak is inkább a végét, ahol az igazi hősök küzdenek. Persze aki lefutja a több mint 42 kilometert az mindenki hős, csak vannak, akik máshogyan.

Tegnap még esett az eső, és olyan volt az idő, hogy az ember inkább csak a fal felé fordult volna. Ma pedig mire a futók elindultak ragyogó idő lett. Biztos így volt megrendelve:-)))

Vannak itt brightonban lengyel boltok. Mivel a nem angol lakosság legnagyobb százaléka lengyel. Elég sok helyen van Brightonban is, én kettőt ismerek közülük. Nagy örömömre nemrég magyar termékeket is elkezdtek forgalmazni.

Mindíg jó amikor otthon van az ember és akkor olyan természetes, hogy van ez is meg az. Itt azért mint már írtam nem lehet mindent megvenni a boltokban, de hisz ez ettől Anglia. Mindenesetre sok embernek (én köztük vagyok) hiányoznak a hazai ízek. Nem mindíg, de néha elkap a jaj de ennék valami igazi otthonit. A képen látható termékekkel mostmár meg lehet tenni. Hurrá.

Boldog húsvéti ünnepeket mindenkinek. (A tormánk már megvan hozzá:-)) )

Hétfőn kicsit elkezdett esni a hó. Munka vége felé lehetett látni hogy elég rendesen esik (itteni méretekhez képest), de a betonon még nem maradt meg, csak a gyepen, meg a most kinyílott virágokon.

Este már kezdtem aggódni, hiszen az ablakunkon át kinézve megmaradt havat láttunk. Gyorsan írtam a kollegámnak, hogy mi lesz, ha nem lesz busz reggel. Megírta amit már tudtam, hogy nyugi, ha nincs busz nincs munka. Itt a buszoknak sincs téli gumijuk és ha leesik a hó nem nagyon tudnak közlekedni a dombokon illetve a kis kanyarokban.

Reggel egy másik kollegám ébresztett telefonon, hogy nem járnak a buszok, és akkor ha holnapra rendbejön a helyzet találkozunk majd a buszon. Az ablakon át olyan 4-5 cm havat lehetett látni, és folyamatosan esett. A busztársaság weboldalán ki volt írva, hogy sajnos nem közlekednek a buszok, de minden friss információt feltesznek ide, illetve a twitterre.

9 után nyakamba vettem a várost, beugrottam az ügynökséghez ahol dolgozom illetve boltba is kellett mennem. Az utcákon nagyon nagyon kevés autó (vagy bátrak, vagy jó négyévszakos gumijuk van) busz pedig egy darab se. Emberek is alig voltak, és volt olyan bolt ami nem nyitott ki. Az alkalmazottak nem tudtak bemenni. DE, senki sem volt ideges, a boltban nem volt pánik, és mindenki tette nyugodtan a dolgát aki be tudott menni. Minden rendben volt. Furcsa volt az üres város.

Ebéd körül el tudtak indulni az első buszok. Mindezt a neten szépen ki is írták. Délutánra kisütött a nap és elkezdett olvadni.

Másnapra minden helyreállt, reggel lehetett menni dolgozni, csak szegény virágok nem nagyon akarnak életre kelni.

Nemrég írtam, hogy itt a tavasz. Na, a nostani képen már sokkal több a virág. Mindenfelé nyílnak. Külön jó nézni a busz ablakából, hogy ahol zöld terület van ott megjelennek ezek a sárga, lila néha fehér virágok. Persze van hóvirág és ibolya is. Az idő pedig hirtelen jó lett. Már több mint egy hete nem esett (kivéve egy napot amikor kicsit szemelt, de munkaidőben ami így megbocsátható), gyanús, hogy ennek nemsokára vége szakad. Addig viszont amint kisüt a nap az emberek ellepik az utcák, a kávézók asztalkái megtelnek, és többen mosolyognak. A napsütés és a tavasz vidámságot hoz.

Otthon is nagyon szerettem, amikor gumicsizmás időszak volt. Most persze arra gondolok amikor az ásatáson lehetett csizmát húzni. Persze nem amikor eső esett, mi meg dolgoztunk, hanem mondjuk utána a sárban. Mert nem kellett félni, hogy nagyon koszos lesz az ember, illetve vannak nagyon vidám csizmák is.

Onnan látszik, hogy már jó ideje itt vagyunk, hogy meg kellett vegyem a második csizmámat. Az elsőt nagyon szerettem. Voltam benne a tengerben is, és sosem fázott benne a lábam, mivel trükkösen sízoknival (is) hordtam. Lehet itt venni külön gumicsizma zoknit is, de nekem ez így egyszerűbbnek tűnt, illetve annyira nem vagyok oda a masnikért. (Azoknak a kilógó részein masni van)

Egyik este éppen hó volt mentem a városban amikor éreztem, hogy olyan fura érzésem van a csizmában. Letekintettem és kiderült, hogy a gumi megadta magát, széthasadt. A belső bélés megóvott továbbra is, de el kellett tőle köszönni, mert kicsi a lakás nem lehet lomizni:-))

Ez az új szerzemény. Túraboltban vettem, és törekedtem a minél rondábbat kiválasztani a színesek közül. Szerintem sikerült. Ha megvéd a víztől már szerencsém lesz vele, főleg ha egy újabb évig bírja.

Múlt hét elején hirtelen kisütött a nap. Nem csak úgy pár percre, hanem hétfőn is és kedden is nagyon szépen sütött. Ki is találtam, hogy itt a tavasz. Észrevettem a kis sárga virágokat (lásd a képen) és lila társaikat. A bokrok is kezdenek zöldülni. Aztán mondták a többiek, hogy nem így van az, nemsokára jön a hó. Csak csendben agyaltam tovább, hogy hiszen süt a nap és meleg van a fénye miatt, nem jöhet vissza a tél.

Pénteken már sapkában ültem reggel a buszon, és amikor megkérdezték, hogy na akkor tényleg itt a tavasz? úgy feleltem, hogy igen, de ez egy hideg tavasz:-)))

Nem adom fel, szerintem megérkezett. Hiszen a pénteken meg tegnap lesett hó sem maradt meg egy pillanatig sem, éppen csak addig zavart míg leért a földre. Úgy nem ér. Tavasz ez.

Van az az eset amikor kitalálja az ember és a párja, hogy na mondjuk ekkor és ekkor megyünk haza. Repülőjegy vásárlás, majd egyszercsak jön a feleszmlélés, hogy még négy hét és megyünk haza. Mint egy nagyon jó várakozás. Ahogy közelednek a napok egyre jobb, és izgalmasabb. Már nem kell annyi mindent venni, hiszen nemsokára otthon eszünk és hasonlók. Kiválasztani, hogy melyik busszal vagy vonattal megyünka reptérre, és minden csupa móka és pozitív várakozás.

Aztán van a másik út is amikor jön egy telefon, hogy történt valami (velünk a nem jó hír része esett meg) és amiatt kell lóhalálában hazavágtatni. Télen persze nincs minden nap repülés, így nem lehet egyből indulni sem. Ilyenkor nincsen a várakozás, illetve az van, hogy azt érzi az ember, hogy indulna azonnal, de ugye szabva vannak a határok.

Ez az egyik nem egyszerű ebben a másik országban való létben. Persze mindenki mondhatja, hogy hiszen ez csak 2 óra 40 perc repülővel, és nincs olyan messze, egy darab időzóna, semmiség.

Mégis néha nagyon el tudja az embert vágni a szeretteitől. Más esetben meg közelebb hozni.
Mindenki döntse el maga.

Múlt hét péntek is csak a szokásos lendülettel indult. Napok óta mondogatták, hoy esni fog a hó. De ha annyi ezer fontosom lett volna mint ahányszor ez el lett mondva november óta, akkor most lehet, hogy egy máltai üdülést foglalnék le éppen, aztán meg két Transzibériai expressz jegyet:-)) Szóval én nem hittem ennek. Amikor elkezdtem dolgozni minden rendben volt. Láttam h elkezdett szálingózni a hó, de gondoltam úgysem marad meg. Fél tíz előtt abba kellett hagyni a munkát, és fel kellett szórni a főbb közlekedési útvonalakat. Nem is ez volt az érdekes, hanem amikor megtudtuk, hogy mára vége a munkának. A buszok elvileg közlekedtek. Gyakorlatilag nem nagyon, vagyis éppen útfelújítás van az egyik forgalmas úton és közbejött a havazás is. Több mint két óránkba telt megtenni a máskor 30-40 perces utat. Ez volt az igazi vidámság.

Az iskolák bezártak, az emberek mentek a boltba krumplit, konzerv levest, kenyeret és bacont venni. Az utcán mindenki gumicsizmában volt. Persze sok olyan ember is akadt, aki akkor látott először havat. Mi meg csak nevettünk, hogy  ugyan, ez csak egy kis hó.

Szilveszter után nem történik sok minden körülöttünk. Vagyis lehet, hogy vannak nagy bulik, fontos események, de mi nem vagyunk részesei, így csak a szürke mindennapok vannak.

Január elsején szikrázó napsütés volt. Sosem sétáltunk még napsütésben a tenger mellett újév napján, ez újdonság volt. Másnaptól visszatértünk a munka mezejére.

Csak a nagyon sok akció és a leárazás mutatja, hogy január van. Hó nincs, eső szerencsére nincsen. Minden szürke, csendes és egyhangú.
 Ahogy a mellékelt fák is mutatják. Ez a tél.

Csak azért mert ma éppen nem ilyen az idő tettem fel ezt a képet. Meg mert csodaszép.

Esik az eső, fúj a szél és az embernek semmi kedve kimozdulni.

Szilveszter van, és az évértékelő beszédet meghagyom a nagyoknak.

Fogadalmakat nem teszek, mindenkinek csak annyit üzenek, hogy boldogot. Akinek nem volt olyan jó, annak boldogabbat, akinek igen, annak ugyanolyat mégegyszer.

Amikor még Szegedem, Pesten meg Békéscsabán éltünk minden évben a karácsony és szilveszter közötti híradók voltak a vidámak. Egyrészt sose halt meg senki, de mindenhol (persze csak a kereskedelmi híradókról beszélek) csak a boldog karácsonyt és az évértékelést lehetett nézni. Minden évben bemutatták, ahogy az angolok éjjel órákat állnak sorba a december 26-án kezdődő nagy téli kiárusításhoz. Sosem értettem.

Mondjuk a történethez hozzátartozik, hogy nem vagyok az a nagyon vásárlós fajta. Az élelmiszeráruházakban még csak csak elbóklászok a sorok között, de ha tehetem gyorsan megrendelem a netről ami kell. A túraboltok azok ahol szeretek nézelődni, és persze azok a cipőboltok ahol Martenseket lehet venni.

A régebb óta itt élő ismerőseim mondták, hogy ez tényleg kemény ez a nagy leértékelés, az emberek csak vásárolnak és vásárolnak. Úgy voltunk vele az Urammal, hogy idén utánanézünk. Persze eszünk ágában sem volt reggel korán kelni. Olyan 11 után indultunk el, Ő onnan egyből munkába ment. Túl sok ember nem volt az utcákon de a boltokban annál inkább. Nem tudom, hogy ezek ugyanazok az emberek akik karácsony előtt szintén a boltokat rohamozták. De tényleg sok minden le van értékelve. Jómagam ágyneműre vadásztam. A képen látható, hogy a küldetésem sikerrel járt. Ami a legmeglepőbb volt a dologban, az az, hogy az eleve 50%os árra leértékelt ágynemű még majdnem negyedannyival kevesebbe került mire a kasszához értem.

Minden olcsóbb, bőröndök, cipők, ruhák, bútorok minden és minden. Ráadásul a tévében januári leárazásokról is szólnak a reklámok.

A legvidámabb az az, hogy a Morrisonsban megjelentek a húsvéti tojások:-)))