Amikor egyetemisták voltunk mind a ketten egyáltalán nem okozott gondot az, hogy egész nap fennt lenni, este bulizni és ezt így napokig, hetekig, évekig. Mert hozzá tartozott a léthez. Amikor Észtországban vagy (én rövidebb ideig, Gábor kicsit hosszabban) Moszkvában voltunk ott sem volt ezzel baj.
Most az új életünkben a hostel amiben lakunk ilyen emberekkel van tele. Rajtunk kívül. Nevetünk azon, hogy már mennyire mások azok az igényeink amik a "mindennapi életet" jelentik. Már nem örülünk annak ha éjjel beszélgetnek, vagy kiabálnak vagy bulizni mennek-jönnek a szobánk előtt. Már tudjuk, hogy mi nem fogunk így tenni, és ilyenkor az ember nehezebben viseli.
A hostel-beli ágyunk
Gábor szerint a legviccesebb rész a szobában az, hogy az ágykeret sokkal nagyobb mint a benne levő matrac. Első este a fűtéssel voltak gondjaink. Lementünk szólni, hogy mért nincs, erre mondta hogy mér bekapcsolta. Szakaszosan megy. Mert itt nem érzik hideget annyira hidegnek mint mi. Tegnap sütött a nap délután, már-már jó idő volt, este nem is fűtöttek. Mi meg fáztunk. Mi még bakancsba megyünk az utcán, van aki pedig zoknit sem hord. Még nem álltunk át:-))
Még egy hétig lakunk itt, aztán megkezdjük az új társbérletünket egy Fülöp-szigeteki házaspár lakásában a kisebbik szobában. hajrá nekünk.
