Szombaton éppen nem esett az eső, így buszra pattantunk és átmentünk a szomszédos kisvárosba Lewes-ba. Ez nem olyan kisváros mint amiben Járai őrnagy a felügyelő Balogmáté meg a segédje. Ja, igen. Nagy örömmel készültem arra, hogy ha kinntleszünk akkor majd jól megnézem a Kisváros összes epizódját. A Hostelben az első 2 hét alatt néztünk is egy pár részt, de aztán kb a 20 rész után Gábor megunta. Szóval abban most nagy szünet van. Lehetséges, hogy végleges, de soha se mondd hogy soha. Még reménykedem benne, hogy visszajön az érzés.
Szóval ez a kisváros nem olyan. Aki ismeri a DocMartin című sorozatot, annak örömmel jelentem, hogy ez olyan kisváros csak éppen nem a tenger partján. Kicsit beljebb van.
Éppen két eső között voltunk, a nap sütött és a padokra is le lehetett ülni, minden adott volt egy szép délutánhoz.
A városba beérve találomra szálltunk le a buszról, és nem készültünk fel előre a látnivalókból, hogy meglepetés legyen. Lett is. A város közepén találtunk nagy és nagyon zöld területeket ahova halandók is beléphetnek, pihenhetnek sétálhatnak. 
Innen kiérve felfedeztem egy várat, arrafelé vettük az irányt. Kis, görbe utcák, de itt sokkal kisebbek mint Brightonba, autóval nem is lehet bennük közlekedni. Némelyik háznak a bejárata, némelyiknek a kertje volt az utcafronton. Nem volt egyforma semmi, mégis az egésznek olyan hangulata volt mintha az ember valami mesebeli helyen lenne. Nagyon szép volt. Meg is találtam a kedvenc házamat. Ezt választottam. 
Ahogy felfelé néztünk találtunk egy várat. Odasiettünk, és a szokásos diák kedvezményünket alkalmazva be is tudtunk volna menni, ha valaki aznap nem ott tartotta volna az esküvőjét. Így úgy döntöttünk, hogy a felét nem nézzük meg, hanem majd akkor amikor egyszer lagzimentes lesz a hely. Érdemes lesz várni rá, mert nagyon szép. Kívülről:-) 
van hozzá tartozó múzeum is, és a szokásos ajándékbolt. Kihagyhatatlan:-)))
Eztán elindultunk keresni újabb szép helyeket, és nem kellett messzire menni. 
Én folyamatosan azt harsogtam, hogy itt szeretnék élni, Gábor pedig, hogy ő csak egy hétvégi házat szeretne itt, szerinte csöndes ez a városka. Ez igaz is, de nagyon szép.
Azért látszik, hogy mégiscsak van élet is, illetve vannak egyforma házak is. Ilyenkor nem lepődök meg azon amikor az iskolában azt tanuljuk h x vagy y nem a saját házába megy haza részegen és a felesége nem találja reggel az ágyában. Illetve ő egy új asszonyt talál maga mellett. Ez ugye akkor vicces ha az új asszony klasszisokkal jobb mint a régi, mert ha nem akkor az ugye nem olyan vidám.
A vasútállomást is megtaláltuk, és a közelében egy nagyon szép parkot. Először azt hittük ide se mehetünk be mert itt is esküdött valaki. A menyasszonyt látva megállapítottuk, hogy vagy nagyon sokáig vártak az esküvővel vagy ez már a második. Úgy állapodtunk meg h inkább az utóbbi és most tudják kiélni amit az elsőnél nem valósítottak meg:-))) Úgyhogy gyúrok egy angol-magyar fúziós esküvőre. Azért fúziós mert az angolok a csodálatos környezetet adják majd, de a szórakozás és ellátás része az magyar legyen. Vagy csak egy nagy bulit csapunk ha nyerünk a sorsjegyen. bár ez itt még nem fordult elő, pedig hetente teszünk egy kísérletet rá.
Ezek a képek mind a parkban készültek. Az egész bejárható bárki számára, lehet olvasni, pihenni, kutyáknak nem szabad csak bemenni.
ja és van nyilvános wc ami tiszta és ingyenes.
A park után ahogy még nézelődtünk rátaláltunk a szerintem legkirályabb dologra. Londonban a Westminsterben ki volt állítva anglia legrégebbi ajtója. Akkor azt viccesnek tartottam, mert nem vagyok benne biztos, hogy tényleg az, de ami itt van, na ahhoz hasonló otthon nincs. 
Tizenötödik századi könyvesbolt. Szombat este volt és nem volt már nyitva. De nálam mindent vitt.
