Amikor először mentünk át Lewes-ba, akkor írtam, hogy mennyire aranyos kis város. Tegnap újból át kirándultunk. Utazásunknak kettős célja volt, az első végre megnézni a várat, talán most nem tartanak benne esküvőt a másik pedig az, hogy megnézzük mi lett a szép kertekkel a tulipántok elvirágzása után. A szokásos helyi járattal mentünk át, és ismét feltűnt, hogy bár sokan vannak akik kíváncsiak a várra, mindenesetre itt nincsen akkor tömeg mint Brightonban, itt vannak üres utcák a központi részen is, és itt nagyobb a nyugalom. 
A kombinált múzeumlátogatás itt is működik, mi is kapásból dupla diákjegyet vettünk. A vár volt benne, és egy másik ház a város másik részén ami a 16 századi formáját őrzi meg, illetve mutatja be, hogyan éltek itt akkor az emberek. 
A várat a sussexi régészeti társaság működteti (http://sussexpast.co.uk/) nagyon látogatott hely. Egyike Anglia legrégebbi várainak, és ez a régészeti társaság újította fel, gondozza. Ahogy megvettük a belépőt kaptunk egy kulcsot, hogy ezzel mehetünk be, ha a kapu nem lenne nyitva. Itt jegyzem meg, hogy nem láttam embereket belógni, pedig nem ellenőrzik a jegyet, és sehol sem ülnek teremőr nénik vagy bácsik. Mégis mindenki vesz jegyet, a ruhákat visszateszik a ládába és minden más foglalkoztató játékot is. Mondjuk a nagy testvér szeme mindenhol ott van, de más őrség nincs. 
Első ittlétünkkor morcogtam, hogy de hát mért kell egy várban házasodni, amikor beléptünk a kertbe választ kaptam a kérdésemre. Igaz, hogy nagyon szép volt a szegedi házasságkötő terem, de ez a zöld gyep illetve a rózsák, és a kert az tényleg egy szép környezetet ad a házasság kötéséhez. De szerencsére a látogatásunkkor nem volt esküvő. 
Mindent megnéztünk, nagyon jól felépített kis kiállítás, van olvasós része is, de akit csak a látvány érdekel az is megkapja azt. A tornyok tetején ki van írva, hogy mit lehet látni és még érdekességek is. Lehet például látni a börtönt ahol Mick Jagger raboskodott egy ideig, de a környék dombjait és templomait úgyszint. 
A legérdekesebb az a ház ami a kastély mellett van, még a várfalon belül, de magánház. Ahogy az ember megy a toronyhoz fel be tud lesni az ablakon, angol szokás szerint nincs függöny, de be nem mehet, mert laknak ott. Felvettem a listámra ahol azok a házak szerepelnek ahol laknék szívesen. 
A kiállítás másik része a régészeti társaság kis régészeti kiállítása és a városka terepmodellje. Képek mellékelve. Magukért beszélnek. 
Ezután elmentünk a nagyon nagyon régi könyvesbolthoz, ami most nyitva volt, így be is mentünk. Bennt nem lehet fényképezni. A plafont el tudtam volna érni anélkül, hogy teljesen kinyújtottam volna a kezem. Nagyon nagyon sok könyv van, hasonló mint Szegeden a sarki antikvárium csak itt még kisebb helyen vannak összezsúfolva a könyvek. Vannak üveg alatt tartottak, és olyanok is, amikhez nem szabad nyúlni, de a legújabb regényeket is meg lehet találni. Jól el lehet olvasgatni persze csak állva, és igazi könyvszag van az egész boltban.
.jpg)
Ezután megnéztük a régi házat amibe jól lehetett látni, hogyan éltek a 16. században és utána az angolok. A kiállítás eléggé gyerekbarát, érdekes kérdések vannak az iskolásoknak, és vannak beöltözős napok, nem csak évente kétszer Múzeumok éjszakáján. Itt is csak a nagy testvér figyel, és ez a kert és ház is alkalmas szép esküvők megrendezéséhez. 
Itt látható a kiállítás legszebb darabja, a kultúra és a cider összefonódásának eredménye.
A tulipánok után minden ágyásban másfajta kisvirág van, a kertek most is nagyon szépek. 
Az angol időjárás tette lehetővé olyan képek készítését, amin a felhők néha borúsabbak. Persze hozzáteszem, hogy csak akkor voltak borúsak a felhők amikor mi benn voltunk valahol, amíg kinn sétáltunk szebb volt az idő, és az eső csak a hazafelé tartó úton kezdett el esni.
