Az elmúlt napokban kifejlesztettem azt a szokást, hogy ha reggel is esik, akkor indulok gumicsizmában dolgozni. Kényelmes is, és jó benne a pocsolyában ugrálni, merthogy ezt is meg lehet benne tenni.
Ma reggel is így történt, de délutánra elállt az eső csak egy kis szél fújt. Munka után a part felé mentem haza. A tenger nagyon szép szürke volt. Mivel a lábam védve volt így leóvatoskodtam a parton egy beton beugróra, hogy nagyon közeli képeket tudjak készíteni. Illetve ott még jobban lehetett hallani a morajlást amikor a víz visszahúzódik és a kavicsokból kifut.
Nagyon közel mentem és későn vettem észre, hogy egy átlagosnál sokkal nagyobb hullám jön. Átfutott a fejemen az, hogy semmiképpen nem tudok elfutni előlem, és mivel a kabátom hátul kicsit hosszabb, így hátat fordítottam neki. Telibe kapott. Csak a gumicsizma alatt nem lett vizes a nadrágom, amúgy mindenhol. Szerencse, hogy az esőnadrágom nálam volt, így gyorsan nadrágot cseréltem, hogy hazáig (14) perc ne fázzak meg-)))
A szelet kivéve a víz nem is tűnt hidegnek, de az ilyen nagy hullámok eléggé sokkolóan hatnak. Mindenesetre én jót nevettem a dolgon, és nagyon sajnáltam, hogy az Uram dolgozik, így nem láthatta eme újabb csodás tettemet.
Mindent összegezve, egy félig lemerülős októberi fürdés megvolt, túléltem, és ismét megízleltem, hogy a tenger ilyenkor is sós:-))))
