Brightonban főleg kétféle madár van. Galambok és sirályok. A kisebbeket a nagyobbak folyamatosan bántják, és komoly harcokat vívnak meg a kajáért. Nagyon sok helyre ki van írva, hogy kérem ne etessék a madarakat. Persze ez nagyon sok "madárszerető" embert nem akadályoz meg abban, hogy etesse őket. Némelyik annyira szemtelen h abban a pillanatban amikor egy kisgyerek elejti a fish and chips-ét már ott is van, hirtelen mellé terem még ötven és kb 11 másodperc alatt eltűnik az étel. Marad a síró gyerek, a mérgesebb apuka aki vehet újabb adagot, és a mosolygó még gyerektelen párok, fiatalok. Illetve akikkel még nem esett meg a történet.
A galambok is nagyon tudnak étel után nyomulni, de általában a sirályok nyernek. Sokan direkt azért etetik őket, hogy fényképezni tudják.
Ez a kép éppen abban a pillanatban készült amikor a tengerparti sea food árús a vödörben a maradékot vitte ki nekik, hogy megegyék. Mondanom sem kell, mire leeresztettem a kezem a telefonnal, már semmi étel nem volt, és ők is szétrebbentek.
Utóirat a történethez: ma amint éppen bevásároltam a mellettem levő sorban 3 ember azon kezdtek el nevetni, hogy az önkiszolgáló kasszánál ott volt egy ember a nyakában egy élő hollóval. Símán bennt a boltban. Nemhiába közeleg 31-e:-)))
