Amikor márciusban elkezdődött ez az egész kinti élet, minden nagyon messzinek tűnt. Mi lesz, hogy lesz, és hogy bírni fogjuk e, és ezer ilyen hasonló kérdés zajlott a fejünkben.
Áprilisban egyszer nézegettük a repjegyeket, és a jaj de nagyon olcsó, mi lenne ha megvennénk gondolatot tett követte. majd novemberre hazamegyünk, az mégse karácsony amikor mindenki útnak indul, de előtte már nem sok van, jó lesz az. Illetve a legfőbb ok, hogy Beninek (kedvenc unokaöccs) akkor van a szülinapja. Valamint még jó messze van. Megvettük a jegyeket.
Most amikor már csak 5 nap van és indulunk egyszeriben nagyon nagyon közeli a dolog.
Ijesztően közeli. Izgalmas, de rémisztő is egy kicsit. Jó lesz végre Gáborommal együtt repülünk, eddig mindig csak külön-külön repkedtünk, meg már jó lesz látni az otthoniakat is.
Amikor busszak költöztünk ki az egyik velem utazó anyuka mesélte, amikor hazamegy be van osztva az ideje, mindenkinek ugyanazt elmondja, és sokkal fáradtabb mint előtte. Nem igazán pihenés a pihenés.
Nos, még haza se értünk, de az időbeosztás már megvan. Mikor kivel mit, minek miért és meddig. Szórakoztató.
és hogy miért a mellékelt fénykép?
Mert épül a brightoni karácsonyi korcsolyapálya. hurrá.
