Amikor szombaton megjelent a kisbusz ami kihozott minket ide Brightonba már nagyon izgatottak voltunk. Folyamatosan azon agyaltunk, h mégiscsak jól döntöttünk és majd minden jó lesz. Előre elterveztünk mindent, és menni fog, mert otthon sem voltunk elveszett lelkek, meg mégiscsak megéltük eddig is az életünket. Szóval örültünk, és izgatottak voltunk.
A buszos kiutazás érdekes dolog. Amikor azt hiszed, hogy te nem tudsz aludni, mert egy egészen új dolog vár rád, akkor jössz rá, hogy, bizony hogy tudsz, bármilyen helyzetben:-) Én még Bécsen túl sosem voltam, mégis a nagyobb részét az útnak átaludtam. Valószínűleg ebbe benne van a költözés és a pakolás fáradtsága is.
Amint megérkeztünk a Csalagúthoz onnan kezdve vált tényleg kézzel foghatóvá az egész. átérve Angliába persze, hogy esett, de ez így volt jó. Megbeszéltük, hogy kellett az eső, mert ettől csak jobb lesz.
A szállásunk két hétig egy Hostel a város egyik külső negyedében. Van egy aranyos szobánk, magunk vagyunk.
Az első napok a csodálkozással teltek el. Nagy nehezen megszoktuk a buszokat, hogy mindig a másik oldalra kell nézni, de tetszik. Az emberek jófejek, és a legfurcsább a mosolygás. Van segítségünk is, nagy köszönet érte nekik.
Iskolába iratkoztunk, hogy az angol tudásunk jobb legyen, lakást kerestünk és a munka van soron.
Az egész kezdésről, mindenről ami ide vezetett minket és persze a remélt folytatásról szól majd ez az írás.
