Ezen a héten elkezdtünk iskolába járni. Ebben az a jó, hogy újra rendszer költözött az életünkbe, hiszen még három hétig minden délelőttöt iskolában töltünk. Reggel 9-15-re megyünk és 12-30-ig tanulunk. A csoportunkban törökök, olaszok és egy brazil fiú van. Nagyon szórakoztató, mert nem csak a magyar akcentus a fura. Minden pénteken dolgozat, meg beszélünk sokat, ilyesmi.

Az iskola mellett elmentünk abba a kávézóba is ahol majd dolgozni szeretnék. Ezeket kóstoltuk meg.

A sütemény is nagyon finom, de a Latte és a Mochacino igazán remek volt.

Voltunk sokat a tengerparton, de amikor az angolok már egy szál pólóban vannak, mi még pulóverben fagyoskodunk. Észre lehet venni, hogy amint egy kicsit is süt a nap a tengerpartot ellepik az emberek. Kinyitnak a standok, sütnek, főznek, szórakoznak.

A munkakeresés halad, de nekem még van pár hetem a bibliográfiával, azután én is belevetem magam. Egy kép a munkakeresésről:

Ebben az utcában lakunk most, és én nem tudtam, hogy Gábor fényképez. Örültem a napsütésnek.

Lett egy új hobbink azzal, hogy nem a központban lakunk. A buszozás.

Mivel van bérletünk a hétre és itt tiszták, gyorsak, pontosak a buszok, szokásunk lett, hogy felülünk egy buszra és elmegyünk az egyik vagy a másik irányban a végállomásra. Jártunk már 4 vagy 5 végállomáson, érdekesek, és így jól meg lehet nézni a várost. Vannak olyan részek ahova nagyon szeretnénk költözni, de egy olyat is láttunk már ahova annyira nem. A következő kép egy szép környékről készült mert vannak olyan helyek, ahol nagyon törődnek ezekkel a kis kertekkel. Amikor még otthon voltunk és láttunk ilyen brit műsorokat, hogy a mini kertjüket mennyire nem tartották rendbe, el sem tudtuk igazán képzelni, hogy mért nem. És néha tényleg így van, de a mellékelt szobrok is mutatják, hogy van aki igenis foglalkozik a kertjével és a művészetet is szereti.

Holnap elköltözünk a következő ideiglenes lakhelyünkre, aztán reméljük hamarosan már valami saját bérlésű lakásban hajthatjuk álomra a fejünket.