Mivel pénteken még mindig nem kezdtünk el dolgozni, így az a határozat született meg a fejünkben, hogy megejtjük az első londoni látogatásunkat. Vonattal mentünk be, és már itt ért minket az első meglepetés.

Itt ha csúcsidőn kívül utazol, vagyis nem akkor amikor az emberek a munkába bemennek és hazajönnek a nagyvárosba/ból hanem utána kelsz útra, akkor sokkal olcsóbban tudsz jegyet venni. Két embernek szintén már jár kedvezményes jegy, ami mellé benn Londonban vannak olyan helyek amiket féláron nézhetünk meg, csak meg kell mellé mutatni a vonatjegyet, meg kitölteni egy kis bónuszpapírt. Szóval a 10-19-essel bevágtattunk. Mellékelem a képet a brightoni vasútállomásról.

Nem éppen olyan mint a csabai vagy a szolnoki vagy bármelyik magyar vasútállomás. Vannak rendes boltok, kulturált wc, kedvesek veled a jegyvásárláskor, szóval minden rendesen működik. Ja és itt sikerült az utasbeengedő kapukat rendesen használni, vagyis tényleg csak jeggyel mehetsz be és ki, de látszik is az hogy itt van szolgáltatás.

A vonatunk pontosan indult, és így is érkezett be a Victoriára. Itt B. Attila barátunk várt minket, aki már egy ideje itt él, ő volt az idegenvezetőnk.

Első néznivalónk a királyné palotája volt, most is szép, de majd ősszel ha be lehet menni akkor lesz igazán csuda. Aznap persze pont nem volt őrségváltás, így csak az ott posztoló rendőröket lehetett fényképezni.

Útban a Westminster apátság felé beugrottunk egy kis Múzeumba ami a királyi testőrségről szólt. Itt szembesültünk azzal, hogy nagyon szerencsések vagyunk, mert az iskola amibe járunk és ami adott diákigazolványt kedvezményes belépőre jogosít. A Múzeum kicsi volt, de tele volt kitüntetésekkel meg az 5 féle testőrség ruháival, mellette a templom, ahol a meghalt katonákért imádkoznak, illetve ahol a temetési szertartásaik vannak.

Az apátság szép volt. Fényképezni benn nem lehet, mi ezt be is tartottuk, így itt csak annyit írnék le hogy engem nagyon meghatott az egész királysági lét, az a folytonosság és állandóság. Ja és persze még mindig szeretnék királykisasszony lenni, nemhiába annak öltöztem be már az oviba is egy fényképezésre.

Ezután azt találtuk ki, hogy elmegyünk és én legyőzöm, míg a többiek egyszerűen csak élvezik a "szem" adta kilátást.

A Parlament is jól nézett ki, az eső ekkor pedig még éppen nem kezdte el. Megvárta míg megvesszük a jegyet a szemre.

Amikor megláttuk a sort majdnem meggondoltuk magunkat, de aztán úgy döntöttünk nem adjuk fel, és tényleg 20 perc sorbanállás után részt vehettünk először egy igazi 4d-s vetítésen, hogy mennyire jó is lesz ez a szem, illetve akkor már az új sorban a beszállásra vártunk.

Aki olvasta az előző bejegyzést, és ismer annak nem lesz újdonság, de ahogy közeledett a beszállás egyre jobban kezdtem meginogni.

Már nem volt őszinte a mosolyom, és a 4d-s vetítésnek köszönhetően az a fő gondolat járt az agyamban, hogy egy sirály nekimegy majd a mi kabinunknak, az betörik és kész. Szóval én a beszállás után kb a kör feléig csak kapaszkodtam az ülésbe, és próbáltam a levegővételemet szabályozni. Emellett próbáltam elrendezni magamban azt is, hogy én vagyok az egyetlen aki fél ettől, és hogy tényleg nem esünk, borulunk, törünk, szakadunk le. Amikor felfogtam már oda mertem menni az ablakhoz.

Ilyen a kilátás egy része. Persze a képek nem adják vissza. Ahogy azt a fél kört se amit a félelmem miatt nem nagyon a nézelődéssel töltöttem, de majd legközelebb. Gáborom szerint úgyis ez lesz majd akkor is, de remélem akkor már nem:-))

Ezek a kapszulák tényleg kibírnak mindent, és én úgy éreztem hogy mozog, amúgy a fiúk szerint nem nagyon lehet észrevenni, tényleg stabil.

Szóval ilyen fentről. Az üvegen látható, hogy esett az eső, de éppen csak keveset, hogy azért ki lehessen látni, és az ég is tiszta volt.

 Ezen a képen lehet látni igazán, hogy milyen magasan is voltunk fenn.

Ezután a Trafalgar térre sétáltunk el, aztán megnéztük még a miniszterelnök utcáját, és az őt vigyázó rendőröket, majd a vasútállomás felé vettük az irányt.

Hazafelé ismét késés nélkül pontosan érkeztünk meg Brightonba egy nem éppen unalmas nap után.

Londonról annyit, hogy sokkal jobban érezhető a királyi család mindensége, igaz mi csak nagyon kis részét jártuk be. Az is éppen a legtipikusabban turista rész volt.

Egy negatívum volt csak, az utcán  alig találtunk szemetest.

És most jöjjön egy vicces kép a végére:

Jövőhéten reméljük most már tényleg munka, és folytatjuk az ízlelés rovatot is.

A ma lezajlott Brighton maratonról is beszámolunk.