Ugyan a telefonunkon van időjárást előrejelző alkalmazás, de itt sose lehet tudni. Ez mégiscsak Anglia. Reggel esik, aztán egyből süt a nap, vagy éppen két eső között két napsütés. Egy biztos, valamikor mindig fog esni, lehet éppen nem ma, de a közeljövőben.
Éppen ezért ha éppen nem esik, és nekünk szabad napunk van, általában előszeretettel megyünk kirándulni. Most vasárnap is így tettünk.
Az úti cél az egyik Brighton közelében levő nemzeti park ahol a Seven sisters található. Helyi buszjeggyel, körülbelül egy órás utazás után érkezik meg az ember. Van látogató központ, tud az ember 20 penny-ért térképet venni, és indulhat a menet. A látogató központban megokosodtunk arról miszerint az 1900-as évek eleje óta 30 méternyi rész omlott le a parton, és megnézhettük milyen állatok és növények láthatóak errefelé.
Van itt zöld, meg domb, meg állatok meg tenger meg nagyon sok zöld, és jó levegő és sok sok sétáló ember, kutya, gyerek.
Mivel igazi birkák, tehenek, és marhák is élnek itt, ezért különböző kapukon lehet átmenni, ami azért is ügyes dolog mert a gyerekek így maximum a következő kapuig tudnak elkóborolni.
Ez a nemzeti park a tenger mellett van a szél folyamatos. A fák is úgy nőnek, hogy követik a szél irányát, nagyon érdekes.
A tenger és a kis patak találkozásánál lehet a vízben nordic walkingolni, de fenn a hegy tetején szintén. A látótávolság végén van egy világítótorony. Mi most nem mentünk el addig, de kiderítettük, hogy ott is van egy buszmegálló, így legközelebb el lehet egészen addig sétálni.
Nekem a szokásos halálfélelmem akkor tört elő, amikor felmentünk a domb tetejére és megéreztem a szél erősségét. Gábor pedig 10 perc ottlét után közölte, hogy ez sokkal de sokkal jobb mint Stonehenge. Ezek a megállapítások. A közös vélemény az az, hogy nagyon jó hely, és jövünk majd máskor is. Illetve egy tuti egész napos program a hozzánk látogató barátok számára.
Ja és nem volt hőségriadó sem.-))))
