Úgy határoztunk, hogy amikor szabadabb napunk lesz, akkor megyünk, amerre látunk. Illetve felfedezünk mindent a környéken, ami szép.
Múlt szombaton Arundelen volt a sor. Itt egy nagy kastély van, és egy szép kisváros, mindez az Arundel folyó partja mellett.
Busszal vagy vonattal lehet menni. Mi a buszos kirándulás mellett döntöttünk, nem akartunk átszállni, illetve úgy voltunk vele, hogy nagyon szép kétórás utazás lesz a tenger mellett. A buszozás jó volt, de egy idő után már csak mi meg egy másik pár volt a fiatal a buszon, mindenki más hatvan felett volt. Azt gondoltuk egy idő után, hogy akik felszálltak mind ilyen fiatalok voltak és a hosszú buszút alatt öregedtek meg. Szerencsére csak azt a két órát öregedtük meg amit a buszon töltöttünk.-) mindenesetre legközelebb valószínű, hogy vonattal megyünk.
A fő célunk a kastély volt, ahol éppen középkori hétvégét tartottak.
Középkori viseletbe beöltözve meséltek a gyerekeknek az akkori életről, a szokásokról. Volt bábszínház, zene tánc és egészbe sült malac.
http://www.arundelcastle.org/_pages/03_visitor_info.htm
A fenti weboldalon lehet megnézni a kastélyt, és olvasni róla sokat.
Azon a napon mindent meg lehetett nézni. A belépő magyar áron viszonylag soknak hangzott (kettőnknek volt 33 font), de ez volt a legdrágább dolog abban a napban. És ha arra gondolok, hogy ez kevesebb, mint egy napi keresetem hat órában hát akkor megérte.
Bennt nem lehet fényképezni, de a fényképek nem is biztos, hogy visszaadnák a hangulatot.
A középkori részen viaszbábukkal mutatják be az akkori életet. Itt sokkal kevesebb az olvasnivaló, mint Lewes-ban, de ez egy sokkal sokkal nagyobb kastély. Ki van építve rendesen.
A mai napig is laknak benne, így nem minden részét lehet megnézni, de elég sok hálót megmutatnak, illetve ebédlőt, nappalit is.
A nappali szónál nem igazán a hagyományos nálunk megszokott méreteket kell elgondolni. Hatalmas, és nagyon szép. A szokásos fényképeken a zongorán és az íróasztalon Erzsi néni és az egész rokonság szerepel. Érdekes belesni ezekbe a családi képekbe. Olyan emberek láthatóak ott, akiket mindenki ismer. De nem feltétlenül a szokásos pózokban.
Megnéztük azt a szobát is ahol Viktória királynő szállt meg amikor ott látogatást tett. A kedvenc tárgyam az az ásó volt amivel Ő ültetett fát a látogatása alatt. Szívesen kidobnék vele egy kis vagy nagyobb gödröt.
A könyvtár a maga 10.000 kötetével hatalmas, és szintén nagyon szép. Kicsit, nagyon picit hasonlít a szegedi Múzeumban levő könyvtárhoz, de az sokkal kisebb.
Egy dolog ami zavaró tényező lehet (ottlakás szempontjából), a szokásos hideg, illetve a recsegés.
A kastély ajándékboltja a szokásos jó formát hozza. Lekvárok, sütik, mézek mind mind helyben készülnek és saját márkások. Kisfiúknak fakard, kislányoknak korona. Ruhák, plédek, borospoharak. Minden ami kell.
Tartozik mellé nagyon nagy kert is, és zöldséges rész, valamint külön apátság is. Kicsi, de szép, és a család tagjai vannak ott eltemetve.
A zöldségek igazi brit sövények között nőnek, ami vicces.
De ennél csak az a viccesebb amikor a turisták a krumplit meg a hagymát fényképezik, mert még sose láttak ilyet.
Az üvegházat is be lehet járni, minden csupa zöld.
A kastély mellett van egy másik templom mellette temető, és a városban még egy templom (katolikus). Itt volt magyar vezető is. Nem hasonlít az otthoni templomokhoz, de hát ez Anglia.
Aztán sétáltunk a városban, ettünk egy fish and chipset ami igen jó volt, majd hazabuszoztunk.
