Brighton élete

Szóval így néznek ki a karácsonyi díszbe öltözött állatkáink.

Mivel lemaradtunk idén a sok gömb vásárlásáról csak ennyit szereltünk rájuk, de majd jövőre sokkal gyorsabbak leszünk. Igaz elég furcsa így, hogy szeptember végétől jelen van a karácsony, de ez legalább egy hosszú program január 6-ig. Szerencsére a vízkereszt itt is véget vet a sok karácsonyi mindenségnek.

A halászlé eszünbe sem jutott, mert otthon is csak a Halcentrumig mentünk el, egy egy adagot rendelve karácsonyra. Pulykát nem mertünk bevállalni, mert túl nagy is, meg amikor megláttam az árát azon nyomban dobtam egy hátast. Maradt a csirkemell sajttal, kis füstölt hússal, barackkal megsütve. Mivel vegyülnek az ünnepek és a szokások így lencsesaláta volt mellé, hátha akkor is pénzt fial ha karácsonykor esszük.-))

Meg akartuk lesni azt az angol szokást, miszerint 24-én kocsmába mennek. Amikor mi este 10 után zuhogó esőbe elindultunk kocsmát keresni már mind be volt zárva. Vagyis ami útba esett. Persze mivel rólunk van szó, addig amíg kinnt voltunk az utcán olyan szinten esett is az eső, hogy az elázás kívülről teljességgel megtörtént. Mert esőnadrágot nem húztunk. Így hazaballagtunk, és itthon kártyáztunk szépen.

25-én az egész város pangott az ürességtől, ami nagyon furcsa volt. Mert mostanában nem csak szombaton a hivatalos vásárlós napon hömpölyögtek a tömegek az utcán hanem mindíg. A buszok egyáltalán nem jártak. Mindenki otthon volt és ünnepelt. ..

...vagy készülődött a 26-án kezdődő nagy téli leárazásra:-))

Sokat gondolkodtunk idén, hogy mi is legyen a karácsonyi szokásokkal. Anno Pesten mindíg kis cserepes fenyőnk volt, amit az aluljáróban lehetett megvenni karácsony előtt pár nappal, majd elajándékoztuk kiültetésre. Békéscsabán az utolsó két karácsonykor majdnem egy méteres szintén cserepes fenyőnk volt amik azóta is ott nőnek Anyósom kertjében. Angliába költözködéskor persze az évek alatt összeszedett díszeinket ráhagyományoztam kishugomékra. Talán egy gömböt hagytam meg, de persze elfelejtettem hogy hova csomagoltam. Szóval tiszta lappal vártuk a karácsonyt. Az egyik boltban 8 fontért lehetett venni 100 darab gömböt, de addig halogattam a vásárlást, míg 24-én reggelre elfogytak a gömbök. Előző este szereztük be a képen látható két nagyobb rént. Név szerint Rudolf és Bimbó. Mind a két névnek film adta az alapját. (A helyes válaszadók között, akik tudják a filmek címeit ajándékot sorsolunk ki:-)) )

Így maradt a két rén kidíszítése. Idén eltekintettünk a karácsonyfától. és mivel eme két állatot nem akarjuk kidobni, így innentől kezdve egész évben velünk lesznek. Ők adják az alapot majd a húsvéthoz, a Királynő szülinapi ünnepségéhez, és minden más elküvetkező ünnephez.

Következő írásomban a karácsonyi arcukat mutatjuk be.

Itt kinnt néha máshogy vannak az ünnepek. December ötödikén itt nem sokan teszik ki a cipőjüket az ablakba. Szerencsére mi megtettük:-))

Nekem a következő kis készletet hozta. Igazi kincs őslényeket kedvelő gyerekeknek. Meg olyan régészeknek, akik szeretik hogy régésznek tanultak:-) Mert szeretnek bontani, ásni, kutatni.

A kis kalapács mellett volt benne véső és ecset is a korrekt kibontáshoz. A széttörés nem ment egyszerűen, de nagyon jól szórakoztunk amíg játszottunk. A gipszen belül egy-egy műanyag állatka volt, és más semmi. Tényleg olyan mint egy szokványos régészeti objektum, hogy van is benne valami, de nagyrészt nincs. Mindenesetre azért jó volt.

Hajrá Jézuska!

November 6-án hazarepültünk és két hetet töltöttünk otthon. Nagyon jó volt.

Érdekes volt és néha furcsa is, hogy itt van ami máshogy működik otthon meg megint máshogy. Nem kevertük a jobb és bal oldalt:-)  Na jó egyszer Csabán a sétálóutcán amikor a bicikliúton akartam átmenni rossz irányba néztem, de szerencsére nem lett belőle baj:-)

Amikor visszatértünk már javában megkezdődött a karácsony. Az esti fények amiket csak feltéve láttunk addig már világítanak, és még több az ember a boltokban mindenki szalad, és mindenki elfoglalt.

Az elkövetkező napokban ebből próbálok majd ízelítőt mutatni. Mivel ez lesz az első karácsonyunk kinnt, ezért nekünk minden új és minden sokkal fényesebb mint annak, aki ezt már látta.

A mellékelt képet ma készítettem a munkahelyem mellett. Itt ma éppen szép napos ősz volt, és lehet látni, hogy itt még zöld a táj. (ha esik akkor minden sokkal szürkébb, de ma egy szerencsés nap volt)

Ma délután amikor kimentünk a házból a következő látvány fogadott minket. Minenfelé nagyon nagyon öreg autók voltak. Haladtak a Pier felé, és a normális autósok közönyösen vették tudomásul eme vasárnapi forgalmat.

Lennt a parton egy elkülönített részen voltak ezek a régi kocsik kiállítva. Belépővel be lehetett menni, ugyanakkor kívülről is elég jól meg lehetett őket nézni. Volt amelyiknek korhű jelmezben ültek, de az időjárás nem teljesen volt kegyes hozzájuk. Esni ugyan nem esett, de a napsütés ellenére is hideg volt. Aki nem öltözött be rendesen az igencsak fázhatott.

Minden felvonuló autóról elmondták az érdekességeket, honnan jöttek, stb. Amikor elmentünk az autók mellett láttuk, hogy a tea helyett most a pezsgő volt a főbb ital. Kevés termosz volt elöl, annál több pezsgős üveg.

Érdekes délután volt.

Amikor márciusban elkezdődött ez az egész kinti élet, minden nagyon messzinek tűnt. Mi lesz, hogy lesz, és hogy bírni fogjuk e, és ezer ilyen hasonló kérdés zajlott a fejünkben.

Áprilisban egyszer nézegettük a repjegyeket, és a jaj de nagyon olcsó, mi lenne ha megvennénk gondolatot tett követte. majd novemberre hazamegyünk, az mégse karácsony amikor mindenki útnak indul, de előtte már nem sok van, jó lesz az. Illetve a legfőbb ok, hogy Beninek (kedvenc unokaöccs) akkor van a szülinapja. Valamint még jó messze van. Megvettük a jegyeket.

Most amikor már csak 5 nap van és indulunk egyszeriben nagyon nagyon közeli a dolog.

Ijesztően közeli. Izgalmas, de rémisztő is egy kicsit. Jó lesz végre Gáborommal együtt repülünk, eddig mindig csak külön-külön repkedtünk, meg már jó lesz látni az otthoniakat is.

Amikor busszak költöztünk ki az egyik velem utazó anyuka mesélte, amikor hazamegy be van osztva az ideje, mindenkinek ugyanazt elmondja, és sokkal fáradtabb mint előtte. Nem igazán pihenés a pihenés.

Nos, még haza se értünk, de az időbeosztás már megvan. Mikor kivel mit, minek miért és meddig. Szórakoztató.

és hogy miért a mellékelt fénykép?

Mert épül a brightoni karácsonyi korcsolyapálya. hurrá.

Brightonban főleg kétféle madár van. Galambok és sirályok. A kisebbeket a nagyobbak folyamatosan bántják, és komoly harcokat vívnak meg a kajáért. Nagyon sok helyre ki van írva, hogy kérem ne etessék a madarakat. Persze ez nagyon sok "madárszerető" embert nem akadályoz meg abban, hogy etesse őket. Némelyik annyira szemtelen h abban a pillanatban amikor egy kisgyerek elejti a fish and chips-ét már ott is van, hirtelen mellé terem még ötven és kb 11 másodperc alatt eltűnik az étel. Marad a síró gyerek, a mérgesebb apuka aki vehet újabb adagot, és a mosolygó még gyerektelen párok, fiatalok. Illetve akikkel még nem esett meg a történet.

A galambok is nagyon tudnak étel után nyomulni, de általában a sirályok nyernek. Sokan direkt azért etetik őket, hogy fényképezni tudják.

Ez a kép éppen abban a pillanatban készült amikor a tengerparti sea food árús a vödörben a maradékot vitte ki nekik, hogy megegyék. Mondanom sem kell, mire leeresztettem a kezem a telefonnal, már semmi étel nem volt, és ők is szétrebbentek.

Utóirat a történethez: ma amint éppen bevásároltam a mellettem levő sorban 3 ember azon kezdtek el nevetni, hogy az önkiszolgáló kasszánál ott volt egy ember a nyakában egy élő hollóval. Símán bennt a boltban. Nemhiába közeleg 31-e:-)))

Szombaton Brighton utcáját zombik lepték el. Bár merre mentünk a városba, minden felől kisebb és nagyobb zombik özönlöttek a tengerpart felé. Mi is utánuk mentünk Z. barátommal.

Éppen egyik irányból a másikba tartott a tengerpart mellett egy nagy nagy zombisereg. Nagyon szórakoztatóak voltak. Volt aki csak a tavalyi köntösét kente be vérrel, de voltak 3-4 szereplős kis előadások is. Teljes zombicsaládok, és jópár szomorúbb, véresebb vagy éppen vidám, bár ijesztő menyasszony is.

A képen az én kedvenc zombim van. A kis mackó arca össze volt egy kicsit kenve vérrel, és nagyon aranyos volt-

Az elmúlt napokban kifejlesztettem azt a szokást, hogy ha reggel is esik, akkor indulok gumicsizmában dolgozni. Kényelmes is, és jó benne a pocsolyában ugrálni, merthogy ezt is meg lehet benne tenni.

Ma reggel is így történt, de délutánra elállt az eső csak egy kis szél fújt. Munka után a part felé mentem haza. A tenger nagyon szép szürke volt. Mivel a lábam védve volt így leóvatoskodtam a parton egy beton beugróra, hogy nagyon közeli képeket tudjak készíteni. Illetve ott még jobban lehetett hallani a morajlást amikor a víz visszahúzódik és a kavicsokból kifut.

Nagyon közel mentem és későn vettem észre, hogy egy átlagosnál sokkal nagyobb hullám jön. Átfutott a fejemen az, hogy semmiképpen nem tudok elfutni előlem, és mivel a kabátom hátul kicsit hosszabb, így hátat fordítottam neki. Telibe kapott. Csak a gumicsizma alatt nem lett vizes a nadrágom, amúgy mindenhol. Szerencse, hogy az esőnadrágom nálam volt, így gyorsan nadrágot cseréltem, hogy hazáig (14) perc ne fázzak meg-)))

A szelet kivéve a víz nem is tűnt hidegnek, de az ilyen nagy hullámok eléggé sokkolóan hatnak. Mindenesetre én jót nevettem a dolgon, és nagyon sajnáltam, hogy az Uram dolgozik, így nem láthatta eme újabb csodás tettemet.

Mindent összegezve, egy félig lemerülős októberi fürdés megvolt, túléltem, és ismét megízleltem, hogy a tenger ilyenkor is sós:-))))

Elvileg ősz van. Reggelente néha hűvösebb az idő, délután ha szerencsénk van kisüt a nap. A szél elég sokszor jelen van, de ez egy szeles város ugye.

Amikor egész nap esik, akkor nincs annyira hideg, inkább a nyirkosság és a szél a zavaró. Szél az szinte mindig van. Csütörtökön is egy ilyen nap volt. De mivel napsütés is volt mellékelve fogtuk az alulról vízhatlan plédünket és kicsit kifeküdtünk a tengerpartra. Egy idő után elkelt a dzseki is, amikoris a következőt láttuk. Egy pasi vetkőzik le, a törölköző szépen összehajtva, és indul be a vízbe. Mögöttem látható a kép közepe felé. Mi egy olyan fél óra után átfáztunk, Ő még akkor is bennt volt amikor elindultunk haza. Hát igen, nem vagyunk egyformák.

Lakást bérelni elég nehéz ha van gyereked, vagy állatod. nekünk nincs (még) gyerekünk, és amikor kiköltöztünk állatunk se volt. Nagyon szeretnénk egy cicát, de nagyon nagyon sok albérlet kiírásnál szerepel a se gyerek se állat kikötés. Így egyelőre maradnak a móksok. Szerencsére itt Brightonban elég sok van belőlük. Láttam már egész mini muffinnal a szájában szaladni őket, és kukákban turkálni élelmet keresve. Elég sok lakik a Pavilion mellett levő parkban, ahol nagyon szeretnek pózolni a kameráknak. Tegnap a legjobb élmény az volt amikor egy kb 4-5 éves kisfiú elsírta magát mert a mókus kicsit ment feléje. De amúgy aranyosak:-)

Szeptember elején tartották idén Brightonban a melegfesztivált. Szombaton felvonulás és parádé, koncertekkel, vasárnap pedig utcabál volt a melegek fő utcáján. Ez a kép ott készült.

A street party nagyon jó hangulatban telt. Az emberek beszélgettek, táncoltak, ittak, jól szórakoztak, és este 8kor mindenki ment haza, illetve be a különböző bárokba folytatni a szórakozást. Sehol nem volt veszekedés, balhé. Rendőrök és elsősegélynyújtó emberek mindenfelé. Minden helyről ugyanaz a rádióműsor szólt, így mindenki ugyanarra a zenére mulatott. Érdekes volt, és vidám. Csak másnap nem volt kellemes munkába menni.-))

Amikor otthon november közepe táján a boltokban megjelennek a mikulások és a szaloncukrok, mindig az jön elő, hogy évről évre egyre korábban. De hogy szeptember 5-én? Pedig itt nem is december 6-án kopogtat.

Reggelente busszal járok dolgozni. Nagyon szeretem az itteni buszokat, mert általában nem szemetesek, amikorra ki vannak írva körülbelül akkor jönnek, és jók. Fennt is és lennt is szeretek utazni, attól függ mikor merre megyek. Az ismert útvonalakon már mindegy, de ha egy új helyre megyünk akkor szeretek /szeretünk legelöl ülni fennt. A héten kétszer is nyitott tetejű busz érkezett meg reggel a megállóba. Mivel ilyenkor néha 2-3 is elmegy egymás után (ugyanaz a járat) az első megállóra érdemes felszállni, mert a többi nem biztos, hogy megáll. Ezért tegnap reggel fennt utaztam a nyitott részben. Kellemes lett volna, ha nem igazi angol reggel lett volna, vagyis nem lett volna hideg és szél. De így sem volt rossz. Polárban és széldzsekiben ültünk a munkatársammal Mariával. Ő is nagyon fázott, mert Ő spanyol, így neki Anglia mindíg hideg. Persze inkább csak nevettünk, hogy korán reggel már ilyen vidáman indul a napunk:-))))

Miután lett hűtőnk, internetünk, semmi sem gátolt meg abban, hogy kipróbáljam az internetes vásárlást.

Nem az Ebay-re gondolok, hanem az élelmiszer vásárlásra.

Írtam már arról, hogy vannak nagyobb áruházak, ahol már jártunk. De sose volt jó az a része, hogy amikor fizettünk a kasszánál cipelhettük haza a sok dolgot hátizsákban, szatyorban a buszon meg persze gyalog. Sose kedveltük ezt a részét. (Ki szereti)

Editke megmutatta nekem, hogy hogyan lehet a netről a tescoból rendelni házhoz. Innentől kezdve ment minden mint a karikacsapás.

nagyon jól el lehet tölteni az időt azzal, hogy a neten keresel rá különböző termékekre. Nem olyan mint amikor csatangolsz a boltban, de itt megteheted azt is, hogy kiszaladsz és leellenőrzöd, hogy mennyi só is van itthon. Nem kell a listát megírni. Bármikor abbahagyhatod, és visszatérsz később. Az oldal külön felhívja a figyelmedet arra, hogy mi akciós, mikor jár le az akciója és hasonlók. Mitán megvan a lista két órás időintervallumra osztva lehet kiválasztani, hogy mikorra hozzák házhoz. Én a másnap estét választottam ki. Megrendeltem üdítőket, konzerveket, fagyasztott árukat, annyit amennyit én magam nem is bírtam volna hazacipelni, és nagyon boldog voltam amikor megérkezett. A fotón az látható amiután bepakoltam a küszöb elől a szatyrokat. Egészen odáig hozták. A fagyasztott dolgok még fagyottak voltak, és minden rendben volt.

Ahogy kitárult eme világ észrevettem, hogy mindent de mindent meg lehet venni a neten. Ki sem kell mozdulnod itthonról.

Ez nagyon kétirányú, de ha a praktikus szempontot nézem akkor jó.

Szeretek kavarogni az áruházban, nézegelődni, hogy mik vannak, milyen új ételek, italok, minden, de a hazavonszolásukat sose szerettem. Így ez a pobléma most megoldódni látszik. Hurrá.

Ja, azóta már inget is vásároltam Gábornak a neten.

Ezen a képen annyira nem látszik, de rettegés volt bennem. Ma azért jutott eszembe ez a kép, mert azt olvastam az Indexen, hogy Londonból eltűntek a turisták. Na amikor mi ott voltunk akkor sokan voltak. Kíváncsi lennék, hogy ez tényleg mennyire igaz, de nem megyünk be. Már elhatároztuk tegnap, hogy mágiscsak bemegyünk és megnézzük a férfi maratont. Milyen jó lesz majd, és jót fogunk szórakozni, hiszen anno a Brighton maratonon is milyen jól éreztük magunkat. Persze mert csak tapsoltunk.-))))

Már a számítógép előtt ültem, hogy kiválasszam a vonatot, amikor eszembe ötlött, zúgott és támadt, hogy én dolgozom vasárnap. Szóval ennyit erről. Maradunk itthon, marad a tévé (teli, ahogy az itteniek hívják) és a Kossuth rádió előtti szurkolás. Hajrá magyarok.

Mint mindenhol mostanában Brightonban is minden az olimpiáról szól. Persze nekünk most éppen több munkánk van, így nem tudjuk azt tenni (sajnos), hogy reggeltől estig csak olimpiázunk.

Persze aki ráér az lemehet a partra és nézheti a nagy kivetítőt ahogy azt a múltkor én tettem. Jó. Egy baj van csak. A hazai eseményeket mutatják csak, szóval akkor érdemes ottlenni amikor valami olyan történik amiben magyar és brit csapattag is van. Ja és amikor nem esik. Van ugyan sátor, de azért annyira nem király az a hely. Nem lehet semmit bevinni, és az ott vett kávé még az általam ráfizetéssel elvégzett Borakadémiás tanfolyamon se menne át. Körülbelül olyan kidobott pénz mint az a tanfolyam volt.

De azért ott van egyszerre tenger is meg sport is, és ha napsütés van minden remek. Kell még valami?

Múlt csütörtökön amikor csoda köszöntött be Brightonba és a hőmérséklet 20 fok fölé emelkedett megtelt a part. Erről lehet fenntebb képet látni.

A parton van egy hely, ahol ki lehet ülni, inni lehet és zene szórakoztatja az embereket. Mindig más és más. A csütörtöki napra eme három lány volt beosztva. Még a magyar megasztárba sem válogatnám be őket, illetve a vicces részbe csak. Borzasztó volt az előadásuk. Azt beszéltük, hogy a szervezők valószínűleg nem tudtak senki jót megfizetni, hogy állandóan minőségi zene legyen, és azt gondolták, jók lesznek ezek csütörtökre. Csak a meleggel és az embertömeggel nem számoltak. Sebaj, sör és pimm's mellett ez senkit sem zavart:-))))

A képen látható szendvics 2,6 font a boltban. A Cola árát nem tudom pontosan mert sose veszek ilyen kis kiszerelést, de 1 font körül lehet a chips az 0,50 és 0,70 között van valahogyan. A csütörtöki akció szerint ha ezt így együtt veszem meg 3 fontot kell fizetni összesen.

Mivel a partra indultunk olimpiát és tengert nézni, így az akciós választék mellett döntöttem. ja még hozzá kell tennem azt, hogy ez egy kulákabb szendvics volt, nem csak a sima sajtos vagy sajtos paradicsomos. Az is ugyanúgy részt vesz ebben az akcióban. Vicces.

Múlt héten beköszöntött a nyár. Azt gondoltuk, talán kitart az olimpia végéig, persze tévedtünk.

Mindenesetre múlt csütörtökön az egész napot a strandon szerettük volna tölteni. Ebben közbeszólt az, hogy nekem be kellett mennem dolgozni, de miután végeztem galoppoztunk le a partra. Ez a látvány fogadott minket.

Mindenhol emberek, mindenki evett ivott, strandolt, napozott és itteni szóval élve happy volt.

Akkor hát elérkezett ez a pillanat is. Visszatértünk a netes életbe, megérkezett a lakásunkba az internet. ma reggel ahogy felkeltünk egy üzenet várt a szolgáltatótól, hogy itt van a net, csak szereljük össze a kábeleket. Megtettük, installáltuk a programot, és újra hasítunk a hálón.

Majdnem olyan szédítő az érzés mint amikor felmásztunk arra a dombra a Seven sistersnél. A net pedig olyan gyors, mint ahogy az ember esne le a magasból.

Összefoglalva mindenkinek ismét helló innen!